Ro559106/2008 kék tojó.

Bal lábbal indult az életben, mivel kissé fejletlen fióka volt, de gyorsan behozta kezdeti hátrányát, és mire elkezdtem a fiatalok röptetését, már majdnem teljesen normálisan fejlődött. Ráadásul a második versenyről – amely különösen nehéz volt – elsőként érkezett haza, méghozzá jelentős előnnyel.

Ezt követően nem nyújtott több kellemes meglepetést, de sikeresen túlélte az utolsó fiatalgalamb-versenyt is, amely során súlyos veszteségeket szenvedtem.

Egyéves korában ismét kellemes meglepetéseket szerzett, több hosszútávú versenyen is az elsők között érkezett haza, bár sajnos csak szerény pontszámokat szerzett.

2010-ben azt vártam, hogy folytatja a jó sorozatot, de sajnos nem így lett, mindössze két hosszútávú versenyen ért el helyezést. Mivel a szezon végére jelentősen megcsappant a maratoni csapat létszáma, elküldtem az utolsó, 997 km-es maratonra is, ahonnan a második napon érkezett haza, de már nem sikerült helyezést elérnie.

Szép kis tojó, de talán egy kicsit törékenyebb, mint ami ideális lenne maratonversenyekhez. Viselkedését tekintve elég szelíd, gyakran felugrik a kezemre néhány finomabb falat reményében, de gyorsan jóllakik, és nem is hajlamos az elhízásra. Talán nem ártana, ha kicsit nagyobb testfelépítésű lenne.

Származása szerint az apja a 034124/99-es hím, anyja pedig egy Hartmann-tól származó tojó (HU23-66290/2003).

Már az apja sem volt rossz galambnak mondható, ugyanis nyolc éves koráig versenyeztettem. A nyolc év alatt 72 versenyen vett részt és 40 alkalommal helyeződött.

Az anyja a néhai Hartmann Istvántól származott. Tenyészgalamb volt, több jó utóda is volt, de sajnos kevés fióka maradt tőle.

A 2008-as 106-os, így nevezem, kilenc-éves koráig repült. Egy évet volt a tenyészdúcban (2013), de mivel nem tojt visszatettem a rop-csapatba. A kilenc éves versenygalamb pályafutása alatt 88 versenyen vett részt és 61 alkalommal szerepelt versenylistán. 29809 díj-kilométert teljesített. Öt alkalommal repülte Berlint (nekem 1100 km) és a hatodikról veszett el. Kilenc évesen (2017) még képes volt Prágából egyesület 2 helyet repülni és Felekről is az első galambom volt.

Ezek után gondolom nem is kell mondanom, hogy Ő volt az eddigi legjobb galambom.

Sajnos két-éves kora után nem tojt, így egyetlen utóda sem maradt nekem.

Lássunk egy diagramot táv-kategóriák szerinti eredményességéről:

Bemutatok még egy részletesebb, de nem teljes, eredmény-listát is:

Gondolom az ilyenre mondják: No Comment!

 

Hogyan lettem galambtenyésztő

Már gyermekkorom óta érdekeltek a galambok. Mindössze öt és fél éves voltam, amikor egy távolabbi rokonnál járva díszgalambokat láttam. Nagyon megtetszettek, és a házigazda megígérte, hogy ad nekem egy pár fiókát. Sajnos azonban egy macska megette azokat a fiókákat, amiket nekem szántak. Nagy volt a csalódottságom, de a rokon galambász (Demeter András) végül egy pár páva galambot adott helyettük.

Eleinte kalitkában tartottam őket, később pedig az üresen maradt nyúl-ketrecbe költöztettem át őket. Az öröm azonban nem tartott sokáig, mert a tojót egy héja elragadta. Egy másik galambász később a pár nélkül maradt hímet egy vörös postagalambra cserélte, majd idővel még több galambot is kaptam: néhány keveréket és más postagalambokat is. Ezekkel a galambokkal már ekkor elkezdtem röptetni, először csak 10-15 km távolságra, de akkoriban nekem már ez is röptetésnek számított.

Így történt, hogy Winkler Wilhelm nevű galambász útmutatásával én magam is galambtenyésztő lettem. Ő többnyire díszgalambokat tartott, de a postagalambokkal is próbálkozott, igaz, nem sok sikerrel. Nyugdíjas volt, gyerekek nélkül, és mindig szívesen fogadott, amikor meglátogattam. Én ezt a kedvességet néha talán túlságosan is kihasználtam.

A galambok iránti szenvedélyem azonban, legalábbis a szüleim szerint, negatívan befolyásolta az iskolai eredményeimet, és a szüleim végül megszüntették a "galambdúcot". Ez mély traumát hagyott bennem, ami a mai napig nem múlt el teljesen. Egy évvel később azonban újra galambokat kaptam Winkler bácsitól, és ismét elkezdtem a tenyésztést.

Az első nem hivatalos versenyeken a barátaimmal vettünk részt, a galambokat közeli településekről engedtük el. Biciklivel vittük őket, vagy az autóbusz sofőrjét kértük meg, hogy segítsen. Ezek voltak a legszebb versenyek, amelyeken valaha részt vettem. Nem volt időmérő óránk, a plombákat befőttesüvegek fedeléből készítettük, az érkezéseket telefonon jelentettük be, majd biciklivel vittük a plombát az előre meghatározott helyre ellenőrzésre. Az egyesületbe középiskolásként léptem be, és akkor kezdtem el szervezett keretek között versenyezni.

Miután befejeztem az egyetemet és a gyakornoki időmet, visszatértem Székelyudvarhelyre, és azonnal nekiláttam a saját galambászatom újjászervezésének. Ez 1990-ben történt. Az első galambokat Simó Jánostól kaptam, aki akkoriban (és ma is) a környék leghíresebb tenyésztője volt. Később kapcsolatba léptem magyarországi galambászokkal, és ajándékba kaptam galambokat Hartmann Istvántól, Aradi Lászlótól, Kiss Józseftől és Kotymány Imrétől. Az általuk adott galambok utódai ma is a tenyészetem alapját képezik. Ezek a galambok nem világhírű vérvonalból származtak, de valós eredményeket értek el 900 km feletti hosszú távú versenyeken.

Körülbelül 10 évig nem hoztam be új galambokat a tenyészetembe, és a kevés új egyed, amit bevittem, hamar kikerült. 2001-ben azonban Ledán Lászlótól, egy akkori neves sepsiszentgyörgyi galambásztól hoztam galambokat, amelyek Fabry és Aarden származásúak voltak. Az ezekből az egyedekből származó utódok jók voltak, de a hosszú-távú versenyeken nem mindig mutattak kellő állandóságot. Ennek ellenére néhány példányt megtartottam a tenyészetben, és a mai napig sikeresen használom őket keresztezéshez.

2003-ban egy magyarországi kiállításon újra találkoztam Hartmann úrral, és ismét kaptam tőle két galambot (Hu07 34300/2000 és Hu23 67489/2003). Közülük az egyik újból kiváló tenyészgalambnak bizonyult.

Ezek a galambok képezik a jelenlegi tenyészetem alapját. Mivel egyetlen tenyésztőtől sem kaptam olyan törzskönyvet, amely kétséget kizáróan igazolná a galambok világhírű származását, én sem mondok többet azoknak, akik megkérdezik. Ennek ellenére úgy vélem, hogy ezek Hartmann származású galambok, amely név ugyan nem világhírű a galambászatban, de számomra annál értékesebb.

Az utóbbi években,2010 után, még néhány új példányt is bevittem a tenyészetbe, ezek már törzslappal (pedirével) rendelkező galambok. Kivétel nélkül csak maratón kategóriára kitenyésztett galambokat kerestem  és habár romániai tenyésztőktől származnak, de holland, belga és német eredetű galambokról van szó. Természetesen a legtöbbjük nem állta ki a versenyek próbáját, de voltak eredményes beszerzések is.

Az újonan beszerzett törzsek közül különösen meg vagyok elégedve a Ciurea Petretől kapott Menne eredetű galambokkal, valamint a Burghilă Adriantól kapott Mornowski és a saját tenyésztésű galambokkal. Még nagyon jó eredményeket értem el a Lazăr Paraschivtól kapott galambok utódaival is, ezeknek azonban nem ismerem a távolabbi őseit.

Magyarázat

Eredetileg magyarul szerettem volna írni, de aztán úgy láttam jobbnak, ha románul vezetem ez a blogot. Most utólag, hogy már 3-4 hónap régisége van, azt hiszem jól döntöttem, annak ellenére, hogy nem kerül kicsi fáradságba a románul való írás.
Igaz, hogy itt nem is nagyon jelentek meg új, vagy helyesebben, semmilyen írásom, de a látogatok száma így is aránytalanul alacsony a román nyelvűhöz képest (49 / 17000) és ráadásul a látogatók nagy része Romániából volt.
A következtetést levonva továbbra is románul próbálom vezetni, ha mégis érdekelne a véleményem galambász témákban, keresd a zoliszaboro.blogspot.com címen.

2025-ben döntöttem úgy, hogy az általam sikerültebbnek ítélt román nyelvű bejegyzéseimet itt megjelentetem magyarul is.

A Bajnok

Több galambom is van, de mind csak postagalambok.

Ez itt az egyik képe. Ö az én Bajnokom.
A képben természetesen lehet hibát kapni, de nem is ez a lényeg.
Itt látható a származási lapja is.

1995-ben első helyezést repült klub szinten Prágából, majd 1996-ban Komáromból, Schardingból és Linzből, de még voltak más jó versenyei is. Az alábbiakban azokat is bemutatom.

 A sok szép eredménye mellett láthatóak a fiatal kori botlásai is, de lehet ha én voltam még kevésbé tapasztalt és az én hibáim miatt voltak a késések is. Ezt azért feltételezem, mert az a Prágai verseny előtt mikor elsőnek érkezett szabadjára engedtem, hogy ott fészkeljen ahol akar és mint látható azután jöttek a jó eredmények.

A Bajnokról annyit kell még tudni, hogy az anyja egy beltenyésztett galamb volt, 1991-ben három 1000 km feletti versenyen vett részt és az egyik dédnagyanyja (Hu4943-317/71) az 1977-es Postagalamb Olimpián Blacpolban a magyar csapat tagja volt egy másik fiával együtt (Hu493-403/73).

2006 január 15 pusztult el az én dúcomban.